A Fény mindig ott van az alagút végén – hisz az alagútnak egyszer vége van. Gondoljatok mindig erre az aprócska kis fénysugárra, s ez adjon nektek reményt minden dolgotokban! Sokszor úgy érzitek, a sötétben tapogatóztok, nyitott szemmel, botorkálva. Pánikba estek. Botladoztok, tapogatóztok, nekimentek valaminek, ami fájdalmat okoz, kétségbeesve összeroskadtok, aztán újra felálltok, elkeseredve nekivágtok, de úgy érzitek, mindhiába…
Ám tehettek másképp is ilyenkor: hunyjátok be a szemeteket, hunyjátok be bátran! Mert ha így tesztek, nem arra gondoltok, ami nem sikerülhet – vaksötétben a szemetekkel látni –, hanem azok az érzékeitek lépnek intenzív működésbe, amelyekre teljes nyugalommal hagyatkozhattok, hisz ezekben a helyzetekben sokkal kifinomultabban képesek működni.
Ám tehettek másképp is ilyenkor: hunyjátok be a szemeteket, hunyjátok be bátran! Mert ha így tesztek, nem arra gondoltok, ami nem sikerülhet – vaksötétben a szemetekkel látni –, hanem azok az érzékeitek lépnek intenzív működésbe, amelyekre teljes nyugalommal hagyatkozhattok, hisz ezekben a helyzetekben sokkal kifinomultabban képesek működni.
Vagyis: ha egy helyzetet nem tudtok egy bizonyos módon megoldani, vizsgáljátok meg minden esetben egyéb másik szemszögből is, járjátok körbe több oldalról és több viszonyításból. Ne csüggedjetek! Hunyjátok be a szemeteket, és hagyatkozzatok a belső sugallatra, hagyjátok vezetni magatokat általa. Emlékezzetek: mindenből tanulhattok, és a helyzet úgyis meg fog oldódni, ha eljön az ideje. Mérlegeljétek mindig a tanultakat, hiszen jól tudjátok, hogy az élet minden perce egy lecke, és csak akkor léphettek tovább, ha egy-egy leckét hibátlanul megtanultok.
Hogyan gondolkodtok az életről? Miként fogalmaznátok meg magatoknak, mi az élet? Számotokra mit jelent? Az élet egy játék? Az élet egy ajándék? Az élet rejtély? Gondolkodjatok el ezen, mert ez mindannyiotok számára nagyon fontos. Ahogy az életet értelmezitek, úgy élhettek. Aki számára az élet nehéz gondolatban, az a mindennapjaiban is ezt fogja megtapasztalni, hisz megteremti magának. Aki viszont az életet ajándéknak tartja, az maga is ajándékot kap és ad is – egész életén keresztül. A gondolataitokkal megteremtitek magatoknak a világotokat – ezt fontos szem előtt tartanotok, nem győzzük elégszer hangsúlyozni! És a fenti példához hasonlóan: az élet „részeiről, összetevőiről” való gondolkodási mód is hasonló eredményhez vezet, hisz a kis dolgokból áll össze a nagy egész. Változtasd meg a gondolataidat – megváltozik az életed!
Elmélkedj el azon, milyen módon fejezed ki magadat. Milyen szavakat használsz általában? Mi módon fejezed ki szavakkal az érzelmeidet, az örömödet, a bánatodat, a haragodat? Vizsgáld felül a kifejezéseidet! Gyomláld ki a gyomokat, ültesd el a virágaidat! A negatív érzelmeket helyettesítsd enyhébb kifejezésekkel, a pozitívakat viszont erősítsd fel, így a szavaiddal is segítve, fokozva azok erejét!
Mindennap szánjatok időt az elmélkedésre, pihenésre, a foglalkozásra saját magatokkal! Mert ezek a percek nem csak a pihenésre szolgálnak, és a feltöltődésre. Ilyenkor elmélyülnek, beépülnek a tapasztalataitok, felülíródnak helytelen mintáitok, vagyis a jóra cserélődnek ki azok, amelyek nem váltak be, és újabb célravezető stratégiák fogalmazódnak meg bennetek. Megbékültök magatokkal, bármi történt is aznap. S ha a magatok békéjét eléritek, kisugározzátok ugyanazt a körülöttetek élőkre, a környezetetekre közel s távol. Így tehettek a saját belső békétekkel mindent békéssé magatok körül, s továbbadhatjátok az isteni ajándékot belső fényetek sugarában.